A Szegedi Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet rövid története
összeállította: Prof. Papp Gyula
A Kolozsvári Egyetem Szegedre költözését követően, a Szegedi
Tudományegyetem Gyógyszertani
(később Farmakológiai és Farmakoterápiai) Intézete jelenlegi helyén 1931 óta működik.
Egyetemi hallgatók magyar és angol nyelvű gyógyszertan oktatásán felül, az Intézet munkáját
döntően a mindenkori igazgató tudományos érdeklődése és lehetőségei határozták meg.
Az Intézet első igazgatója id.
Issekutz Béla
(1921-1937) tanszékvezető
egyetemi tanár,
Kossuth díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja (1939), aki a
hazai kísérletes gyógyszertan megalapozója. Résztvett új gyógyszerek bevezetésében
(Novatropin, Novurit, Perparin).
Kiemelkedő követője ifj. Jancsó Miklós tanszékvezető egyetemi tanár (1951-1966), kétszeres Kossuth díjas akadémikust, az MTA rendes tagját (1946) elsősorban a kemoterápiás szerek hatásmechanizmusával, a reticulo-endotheliális rendszer, a capsaicin, a hőreguláció, a neurogén gyulladás és az érzőidegek farmakológiájával foglalkozó nagyon jelentős munkái tették itthon és nemzetközileg is hírnevessé.
Szekeres László tanszékvezető egyetemi tanár (1967-1991), az orvostudomány doktora (1965) több mint fél évszázada megalapította a Szegedi Keringésfarmakológiai (Szív-érrendszeri Farmakológiai) Iskolát, amelyet szakmai-tudományos körökben világszerte ismernek és elismernek. Utódai, munkatársai, hazai és külföldi kooperációs partnerei fejlesztették ezt tovább. Az Iskola tematikájának keretein belül Szekeres László többek között „in vivo” modelleket dolgozott ki a kísérletes arrhythmiák, az angina pectoris és szívinfarctus előidézésére, antiarrhythmiás és antianginás szerek tesztelésére. Papp Gyulával, tanszéki utódával, nagyobb monográfiájukban (1971), az antiarrhythmiás szerek első, korai átfogó elemzését végezték el. Szekeres László leírta a szív gyógyszeresen (7-oxo-PGI2, carbacyclin) előidézett késői stress-adaptációját.
Papp Gyula tanszékvezető egyetemi tanár (1991-2001), Széchenyi-díjas akadémikus, az MTA rendes tagja (1993) az Intézetben bevezette és szívpreparátumokon alkalmazta az intracelluláris mikroelektródtechnikát. Alapvető kisérletes megállapításokat tett a szív gyógyszerérzékenységének életkorral járó változásáról magzati és öregedő szíven, az adrenerg izgalom okozta szívritmus-zavarok hátterében álló elektropathologiai folyamatokról és a hyper- és hypothyreosisban a szívizomsejtekben létrejövő transmembrán potenciál változásokról. Jelentősen hozzájárult az akut szívelégtelenség kezelésére kiterjedten használt új hatástipusú vegyület, a levosimendan gyógyszerré fejlesztéséhez (Simdax). - Papp Gyula akadémikus nevéhez fűződik az MTA és a Szegedi Tudományegyetem közös, fontos tudományos eredményeket felmutató Keringésfarmakológiai Kutatócsoportjának megalakítása (1999), amelynek közel húsz éven át vezetője, 2007-től 2018-ig kutatóprofesszora.
Varró András tanszékvezető egyetemi tanár (2001-2019), kutatóprofesszor (2019-) az Európai Akadémia tagja (2019), az MTA doktora (1998), munkatársaival együttműködve meghonosította az Intézetben a celluláris szívelektrofiziológia területén az ion-csatorna szintű vizsgálatok módszereit. Nemzetközileg elismert eredményei jelentősen hozzájárultak az emberi szívizom-ioncsatornák működésének megismeréséhez. Alapvetőek a szívizom kálium-csatornáinak farmako-fiziológiájára, valamint az antiarrhythmiás és proarrhythmiás gyógyszerhatásokra vonatkozó szívelektrofiziológiai kutatásai. Megállapításainak jelentős része tankönyvi ismeretté vált.
Baczkó István intézetigazgató, tanszékvezető (2019-) által vezetett kutatások homlokterében, a legutóbbi időkig, a hirtelen szívhalál mechanizmusa és befolyásolásának lehetősége állt. A tanszékvezetőkön kívül Leprán István egyetemi tanár, Végh Ágnes egyetemi tanár és Jost Norbert tudományos főmunkatárs, mindhárman az MTA doktorai, szív-érrendszeri témakörökben jelentős tudományos eredményeket értek el, fontos kutatási projektek témavezetői.
Egészében véve, a Szegedi Tudományegyetem Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének vázolt hosszú történetében eddig a leghosszabb ideje fennálló és domináló kutatási terület a szív-érrendszer farmako-fiziológiája, amelynek művelése az Intézetben napjainkban is az eddigi magas színvonalon folyik és a nemzetközi elvárásoknak megfelelően folyamatosan tökéletesedik.